A szerelemnek is mint minden másnak 2 oldala van.
Az egyik rész, amikor majd elolvadsz egy sráctól, aki eléggé bejön neked.
Ilyenkor legszívesebben mindent megtennél csak hogy hozzád érjen, csak h megcsókoljon, vagy csak egy jó szót kapj tőle...
Rajongasz érte, ezt titkolni sem tudod,sem barátok, sem a kiszemelt előtt, hisz látszik rajtad, neked már annyi!!
Tehát miután titkolni már úgysem tudod, így hát valamit kezdened kell..Akár megkéred a haverokat hogy segítsenek, akár nem, előbb-utóbb rájössz, hogy nem csak az számít hogy te hogy állsz a dolgokhoz...
Nem!
Most elárulok egy titkot...Az is számít hogy egyesek haverja hogyan áll a dolgokhoz!
Ha a haver azt mondja a srácnak h ez nektek nem fog menni, akkor valószínűleg a hülyegyerekje is elhiteti ezt magával! Nah és akkor persze hogy nem megy!
Ilyenkor jönne a beszéljünk egymással egy kicsit rész...Amikor tudod h jó lenne ha beszélnél a bolond fejével, de azt is belátod, hogy elhívni beszélgetni sokakkal könnyebb, mint kinyögni 1 értelmes szót...
Nah és hogy hol fogod elblamázni? ....elmerülsz a szemében, eszedbe jut, hogy te még a hibái ellenére is szereted őt, mert valami az ő szívéhez rendelt...aztán hebegsz-habogsz, de a lényegen kívül minden szóba kerül, és ott tartasz hogy ennek nem sok értelme volt...
Nos, ezek után, ha a srác meggondolná valamennyire magát, és netán 'jeleket' küldözgetne feléd, hogy talán járhatnátok vagy valami hasonló, illetve... TÖBBEK LEHETNÉTEK NEMSOKÁRA MINT BARÁTOK...nah akkor főleg még ne dőlj be a látszatnak!!!! ilyenkor jön az a rész amikor elbízod magad, elhiszed, hogy húúú, most akkor talán sikerült...és végre a meséből való lesz...de nem...a srác csupán ismét a haverjára hallgatott, aki lebeszélte...
Egy közös beszélgetésen persze kiderül, hogy a "párkapcsolatok" CSUPÁN IDÉTLEN ILLÚZIÓK, ÉS HOGY MERT TE MÉG MIT AKARSZ PÁRKAPCSOLATNAK...hát igen, és ez sem a srác szájából hallani, az csak tétován áll, lehajtott fejjel, bólogat, vagy helyesel nagy szaporán...és olyankor jut eszedbe, biztos csak egy ostoba játék voltál...
Ott lenne az alkalom hogy visszavágj...visszavágj az ellenfélnek...de nem mersz...félsz attól, hogy mi van akkor, hogyha képébe ordítod amit nagyjából érzel, majd félig sírógörcsbe mészt át...parázol...jóformán szóhoz sem jutsz...az eset pedig csak csúszik...és mire vennéd is a bátorságot hogy igazán elbeszélgess a fiúval, nah akkor jön az a rész h nincs rá lehetőség...tudod h hol és mikor láthatnád őt...tudod hogy kivel lenne, de nem tudod összehozni h beszélj vele, és megtudd valóban hülyített e...vagy csak egy hülye kifogás minden...
Ez pedig a másik rész.
Ez már a csalódás után hetekkel látszik rajtad, mikor igyekszel az utolsó gondolatokat is kiverni a fejedből, ami hozzá köt...
Ha a srác nem keres meg ez időtájt, téged már örökre elveszít!!
Ekkor gondolod azt, hogy szeretted, de neki nem kellettél... ott volt a sok alkalom, melyet nem használt ki. Ott voltál, szeretted őt, hibáival. Bíztál benne. Amikor kellett próbáltál segíteni neki, mind lélekbe, mint máshogy..
És rádöbbensz, hogy talán nem érte meg...
Talán nem kellett volna...Lehet hogy a sors bolondos játéka volt minden, hogy rútul megtréfáljon...
Bármennyire ellenezted az EMO létet, még mindig ott vannak vágott sebeid emlékei...ott vannak a forradások, hegek... Igen, bánatodban készítetted őket, mikor megtudtad, egy ócska játék volt az egész...semmit érő színdarab...
Ezek után vagy vígaszt keresel egy másik fiú oldalán,(akit lehet hogy nem fogsz szeretni, csupán az alkalom kínálja [és ezt bár röstellve, de belátom]) vagy pedig elszánod magad, és végleg megpróbálod kiheverni a szerelmet iránta...
Egyik sem könnyű, mind a kettő nehéz, de érzed, nincs más választásod...
Ha eljutsz egyszer erre a pontra, és látod hogy a képzelt szakadékba kishíjján belezuhansz, de a srác nem nyújtja kezét hogy megpróbáljon elkapni, hát akkor felejtsd el őt!!!! ÖRÖKRE, mert így csak szenvedni fogsz, és ezt EGY SRÁC SEM ÉRDEMLI MEG!!!!!!!
bármennyire is tűnik pesszimista szövegnek, még egy optimista is belefáradhat abba hogy hülyítik!
remélem, hogy ezt a blogot el fogja az is olvasni, akinek szántam...
Sőőőt...remélem mielőbb...
